Ki írta?

Na ez könnyű


Kató a misén
Pompás, fehér Karácsony-éjen
Kidobta a szikrázó hóba,
Kidobta a havas semmibe
Magzatját a papék Katója.

Aztán Kató, a kis cseléd-lyány,
Szédülve, tántorogva, félve,
Ahogy illik, elment maga is
Éjféli, szent, vidám misére.

Kató gazdája, az izmos pap
S falusi nyája énekelnek:
"Dicsértessék az egek ura,
Hogy megszületett az a gyermek,

Az a gyermek, ott Bethlehemben."
Kató fölsír a papi szóra
S az a gyermek, a bethlehemi,
Könnyezve tekint le Katóra.

Ez tényleg könnyű: Ady.

Temetetlenül
Érzem: a mámor csöndes éjjelében

Háborgó lelkem már pihenni kezd

És lassan, lassan, csaknem észrevétlen

Reám borul a virradatlan est.

Hideg szívvel, közönnyel nézek mindent,

Ami még nemrég lelkemig hatott;

Mi lett belőlem? Emberek közt járó,

El nem siratott, bús élő halott.


Még kacagok, ha rám borul a mámor,

De ez a kacaj már nem az enyém:

Kísértő hang halottak országából,

Melynek itt feledt tagja vagyok én.

Tán ajkamon víg nóta is megcsendül

S hallgat a régi méla, keserű -

Szívem megrezdül ismerős hangokra,

Mint egy eldobott, rozzant hegedű.


Olykor meg mintha visszaemlékezném

Egy szép életre, mely el, tovaszállt,

Melyben még volt hatalmas, izzó eszmém

Megostromolni magát a halált

S aztán... megtörve, éjjeltől borítva

Járom tovább a kiszabott utat;

Mi lett belőlem? Temetői fejfa,

Mely a világnak egy nevet mutat...

Légy ostoba

Légy ostoba. Ne félj. A szép szabadság
csak ostobaság. Eszméink között
rabon ugrálunk, mint az üldözött
majom, ki tépi ketrecének rácsát.

Légy ostoba. A jóság és a béke
csak ostobaság. Ami rend lehet,
majd így ülepszik le szíved felett,
mint medrében a folyó söpredéke.

Légy ostoba. Hogy megszólnak, ne reszkess,
bár nem győzhetsz, nem is lehetsz te vesztes.
Légy oly ostoba, mint majd a halál.

Nem lehet soha nem igaz szavad -
jó leszel, erős, békés és szabad
vendég mult s jövő asztalainál.